Elbeszélünk egymás mellett. Férfi nem érti a nőt, nő a férfit. Anyós értetlenkedik vején, meny pedig apósán. Szülő nem érti a gyerekét, a serdülő pedig bosszankodva tartja feleslegesnek anyja vagy apja „mániáit". Főnök hüledezik beosztottja lépésein, mindeközben az alkalmazott gyűlölve szemléli, hogy odafönt már megint mit találtak ki neki. Miért nem találunk utat egymáshoz? Lehetséges-e, ha nem is a legkisebb közös többszörös, de legalább egy közös nevező megtalálása? Az előadás során először okokat, miérteket, aztán megoldásokat, kézzelfogható hogyanokat keresünk majd. Egyszerűen fogalmazva olyan kommunikációs hidak felépítésébe vágunk, amivel végre érthetőbb lesz a másik fél, s kicsit mi magunk is.